bestslots.app
& A sisakok a legrosszabbtól a legjobbig. 4. AT & T Stadion Ülőhelyek száma: 80 000 Nicole Cordeiro / Wikimedia Commons Csapat: Dallas Cowboys; Építési költség: 1 milliárd dollár. Az 1990-es években elért sikereik miatt a Dallas Cowboys az Amerikai választás széles körében tekinthető az AT & T otthoni gyepként. A texasi AT AT & T stadion az Egyesült Államok egyik legnagyobb, legnépszerűbb és legszebb stadionja. A HKS inc tervezi a stadiont, és az egyik legjobb külső formatervvel rendelkezik, amelyet az NFL-ben kaphat. Körülbelül 750 méteres üvegfallal, látványos visszahúzható tetőszerkezettel meg fogja állapodni a HKS építészei előtt azzal a kérkedéssel, hogy ők állítják fel a legjobb NFL-stadiont a Dallas Cowboys számára. Gigantikus videotáblával felszerelve kb. 90 lábnyira a talaj felett bárki a stadionban egy pillanat alatt megtekintheti a történteket. 3. Lambeau Field Ülőhelyek száma: 80 500 Csapat: Green Bay Packers; Építési költség: 960 000 USD; Bővítési költség: 295 millió dollár.
De a tendencia is világos, a folyamatosan erősödő rúgójátékosoknak köszönhetően egyre kevesebb visszahordás és egyre több touchback van az NFL-ben a kirúgásokból. A kirúgás kezdetén adott plusz öt yard viszont nem egyenlő a touchback végén adott öttel. Sőt. Azzal ugyanis, amit egyéves próbaként bevezettek a 2016-os szezonra, a rúgócsapat szempontjából kicsit átjátszhatóvá válik a rendszer, ami pont az NFL eredeti tervének, vagyis a potenciális sérülések számának csökkentésének ellentétéhez vezethet. Hiába tették ugyanis 5 yarddal előrébb a kirúgást 2011-ben, touchback esetén ugyanúgy 20 yardról kezdte a visszahordó fél a következő támadást, tehát megérte nekik visszahordással próbálkozni. Ezt igazolták a számok is, hiszen 20 helyett még mindig 22 környékén van az átlagos kezdő mezőnypozíció. Azzal viszont, hogy most 25-re teszik a kezdést, papíron már a visszahordó fél jár jobban a touchbackkel, ezért a rúgó fél szándéka is megváltozik, és megpróbálja visszahordásra kényszeríteni az ellenfelét, hogy 25 yardról (legalább) 22-re szorítsák vissza az ellenfelet.
Amikor az AAFC 1950-ben beolvadt az NFL-be, az AAFC játékosai megőrizték régi egységes számukat, ami zavart okozott, és azt eredményezte, hogy 1952-ben az NFL szabványos számozási rendszerre lépett. Ez azt eredményezte, hogy sok sztárjátékosnak karrier közepén meg kellett változtatnia számát. Ilyen például Otto Graham 60-ról 14-re, Norm Van Brocklin 25-ről 11-re és Tom Fears 55-ről 80-ra. Az 1960-as évek Amerikai Futball Ligája, amely később később összeolvad Az NFL lényegében ugyanazt a számozási rendszert használta, mint az NFL, néhány kivételtől eltekintve, főleg széles vevőkészülékekkel kapcsolatosak, akiknek tizenévesen és 20-as években engedélyezték a számok viselését (mivel az AFL-nek nagyobb volt a prioritása a bűncselekmények felé, a bajnokság gyakran flankereket alkalmazott, a hátsó mezőben elhelyezett vevők). Az AFL számozási rendszere lehetővé tette a dupla nulla számként való használatát is, amelyet a leendő Hall of Famer Jim Otto, az Oakland Raiders központja használt; miután az újonc szezonban az 50-es számot viselte, 00-ra váltott amelyet karrierje hátralévő részében viselt.