bestslots.app
Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, nyakig érő csizmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára – mindjárt megmelegszik. Estefelé Bújnak a cserepek alá a verebek: csip-csirip. Hideg van, hideg a mindenit! Az ablak üvege citeráz, szaporáz. Az ajtón ijedt kis szelecske kotorász. Brummog az erdő is, dörmögő hanglemez. Morog a medve – ébredez. Hóvilág, hóvirág Hóvilág, holdvilág – alszik még a hóvirág. Félöles, méteres paplan alatt aluszik: számoljuk ki, hányat kell még alunnia tavaszig. Ül a tél a hegy tetején Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot.
Kányádi Sándor: Aki fázik Aki fázik vacogjon, Fújja körmét, topogjon. Földig érő kucsmában,... | Fictional characters, Character, Ember
Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára - mindjárt megmelegszik.