bestslots.app
Huhh... a Lavaredo óta nem írtam bejegyzést. Igazából kedvem sem volt nagyon, mert már sokszor "ismételgettem" magam és hiába mutat az erdő sok újat, a versenyek/edzések már ritkábban teszik ezt. Múlni látszik a 2018-as év és a második félév kevésbé volt tartalmas, mint az első. Az ősszel inkább egy vissza nem térő alkalmat használtam ki és elindultam egy aszfaltos maratonon, így az egy héttel később esedékes őszi főversenyt inkább kihagytam. Nem akarok halmozni, mindenütt ott lenni. Hogy ez jó-e vagy sem, azt mindenki máshogy érzi. (Fekete-völgy) Lassacskán elérkezett a Börzsöny Vulkán időpontja. Két éve voltam már itt nem szervezetten, hanem csak egy barátommal privátban jártuk be. Emlékeimben nyomokban megvolt az útvonal, bár a 42 km-ben a több, mint 2000 m szint már önmagában is tájékoztat a nehézségről. Esős és ködös volt a reggel. Már majdnem úgy voltam vele, hogy én inkább itthon maradok. Két hete elkapott egy megfázás és nem volt jó az előérzetem, meg akartam ugrani. De aztán erőt vettem magamon.
Majd az ösvényre érve hamar megváltoztak az érzéseim, amikor csúsztam egyet. Még jó, hogy kéznél volt és tudtam mire támaszkodni. Sűrű-bércig (7 km) az előző két nap esője eléggé feláztatta a terepet. Ahol tudtam, igyekeztem a füves, avaros széleket kihasználni a haladásra, ami időnként meglepetést okozott hideg lében való elsüllyedéssel. (a pálya eleje, fotó: Dr. Ökrös Csaba) A haladás néha nehézkes volt, főleg a meredek "visszacsúszós" szakaszokon. Nem izgatott, mert nem az időre mentem és a bot is biztonságot adott. Sűrű-bérctől a sár hóra vált. A kifehéredett tájon már csak egy sötét csíkként jelenik meg a sár az ösvényen. A Nagy-Som-hegyig tartó meredek nehézségéhez pedig csatlakozott a szél is, ahonnan már minden hófehérré vált. Az ösvényen néhol lehajolva kellett haladni, a hó súlya alatt megereszkedett ágak miatt. Élveztem a látványt, néha csak a bot jéghideg fémszára törte meg az idillt. Bekocogok Bükkszentkeresztre, ahol újszerű látványt jelentettek a hólapátoló lakosok. Kicsit bele is lendültem a futásba, mert a pulzusom már a kigondolt max.
Hófigyelő: () Kis kedvcsináló videó. Letöltések száma: 9620. Módosítva: 2012. 11. 29
A kék kereszt jelzés nem volt olyan vészes, mint amire számítottam. Az úton folydogáló patakocskákat azért sok helyen kerülgetni kellett. Be is áztunk. A Taxinál kicsit kavarogtunk, csináltunk egy jó kis hurokszerû kitérõt, mire megtaláltuk a tovább induló jelzést. Nem csak mi voltunk így vele.. bár ez nem vígasztalt. :) Itt már melegünk volt, a kesztyûimet gyorsan zsebre is vágtam. Szinte elképzelhetetlen volt Pestrõl elindulva, hogy itt majd hóban fogunk így volt. Az emelkedõk továbbra is jöttek egyfolytában, a rakodó után kezdett bele csak igazán. Csóványosra felérni nagyon jó volt, idõben is voltunk, minden a terv szerint haladt. Ritchy itt megállt egy szusszanásra, a pontõrökre bízza a második üvegét is, kajálni is akart, de aztán gonosz módon sikerült lebeszélnem róla.. ;) és nyomtuk tovább. Gondoltuk majd egy emelkedõnél bedobunk valamit útközben. Téptünk lefelé, irány Magosfa. Szinte észre sem vettük úgy hagytuk el. Mire feleszméltünk már az Esztergályosnál zúgunk lefelé a zöldön.
És tudom, hogy tanárként is dolgoztál, de térjünk vissza a sporthoz. Mi a múltad, hogy kerültél a Szénás Körre? Mindig is része volt az életemnek a mozgás, táncoltam, aerobicoztam..., de a versengés, erőpróbálgatás, sport öröme kimaradt a gyerekkoromból. Gimnazistaként a tanulást meg-meg szakítottam egy futással, de ezt akkor még "levegőzésnek" hívtam. Hihetetlen, de fogalmam sem volt róla, hogy léteznek futócipők, futóversenyek vagy mondjuk olyan futók, akik nem olimpiára edzenek:D Egyetemistaként kezdtem el teljesítménytúrázni, ami segített fejben leképezni, hogy mit is jelent 50-60 km. Megtanultam, hogy erre időt kell szánni, a cél úgyis ott marad, ahová tették... Mindig is teljesítményorientált voltam, így lassan elkezdett számítani a táv mellett az is, hogy mennyi idő alatt teszem meg. Végül rájöttem, hogy ha gyorsabb akarok lenni, akkor már nem elég gyalogolni - lejtőket, sík szakaszokat ki kell kocogni. Innen már nem sok kellett, hogy átigazoljak a futók közé. Beneveztem életem első, 30 km-es futóversenyére, befutóérem a nyakamba került, és attól a pillanattól kezdve függővé váltam.
Az általam választott 65 km-es táv rajtja Diósjenőn történt, és Szobon ért célba: az óramutató járásával ellentétesen haladva Bernecebaráti, Kemence, Nagybörzsöny érintésével járva körbe a Börzsöny hegységet. Diósjenőt Vác felől vonattal közelítettem meg. A kis piros vonat meg is telt szépen, majd a diósjenői állomásról elindultunk a rajtnak helyet adó Boróka Házhoz. Az előző túrákon megismert szokolyai párral vágtam neki a távnak, észak felé véve az irányt. A kézhez kapott színes, lapozós, tizenkét oldalas igazolófüzet mind a hat távot tartalmazta térképvázlattal és sűrű útvonaladatokkal (távolságok és megtett szint) fűszerezve, kiemelve az ellenőrző pontokat, amelyből volt is szép számmal. Négy kilométer megtétele után az első ellenőrző ponton, a Kámori-völgyben matricát kellett felragasztani, majd a 8. km előtt jött az első pecsételés Pénzásásnál, mely az első frissítőpont is volt. Innen tovább haladva észak felé, majd szép lassan nyugatnak fordulva előbb a Sárkány-törésnél, majd a 20. km-nél, a Csitári-keresztnél kellett újra matricát ragasztani.
(Arthur C. Clarke) Az évben két olyan nap van, amikor semmit nem tehetsz - a tegnap és a holnap. (Dalai Láma) Ne a próbáidnak szabjál határt, hanem a határaidat tedd próbára. (Tóth Viktor) A megfelelő fizikai edzéshez a lelki és szellemi fejlődés is szükséges. (Tóth Viktor) › ‹ Tervezett saját versenyek 2022 április: Libegő Trail május: Ultra Trail Nagymaros, Extreme Trail, KTF TRail XTERRA EB, XTERRA VB, Spartan, Running Warriors, OCR, terepfutás