bestslots.app
A szépség mint egyetlen érték megjelenik a Ványa bácsiban is, Asztrov doktor egyik leggyakrabban idézett gondolatsora szintén a szépséghez, a természetes szépséghez kapcsolódik (2. felvonás). Fontos a Sirály színpadi története is. Először a darab megbukott (1896, Alekszandr Színház), de második bemutatója (1896, Művész Színház) óriási sikert hozott a szerzőnek, akinek ezután minden egyes drámáját nagy várakozással fogadta a közönség.
Ám előtte még lezajlik kettejük nagy (újra)találkozása: eljátsszák végre a nagy előadásukat, közben ki így, ki úgy, de mindketten leszámolnak a múlttal. Mielőtt ide eljutnak, elpróbálják az összes létezhető lehetőséget: újratalálkozásuk valamennyi lehetséges módját eljátsszák, mint a lemezen visszaugró tű, folyamatos ismétlésben újra és újra, még szerepet is cserélnek (egymás bőrébe bújnak, mint hajdanán Nyina tette Trigorinnal a tóparton). De minden hiába. Csak egy megoldás lehetséges. Az előadás végén közelről, nagyban látható a felvételen Trepljov vérző holtteste: egy "emberiség elleni" bűntény helyszíne. Egyenetlensége és a felmerült kérdések dacára a vígszínházi Sirály kihagyhatatlan előadás. Anton Pavlovics Csehov: Sirály Fordította/dramaturg: Kozma András. Díszlet: David Doiasvili. Jelmez: Bánki Róza. Dramaturg-konzultáns: Fabacsovics Lili. Szcenikus: Juhász Zoltán. Világítás: Csontos Balázs. Ügyelő: D. Mucsi Zoltán, Wiesmeyer Erik. Súgó: Zewde Eszter. A rendező munkatársa: Efstratiadu Zoé.
Látszólag cinikus, de egyedül ő fogékony Trepljov művészetére, ezért különösen szomorú, hogy érdemben nem tudnak kommunikálni egymással. Ötvös András, Mészáros Blanka és Máté Gábor A játszók közül kiemelni szinte senkit sem lehet, mindenki kitűnő teljesítményt nyújt, mestersége magasiskoláját mutatja be. Külön megemlítem Mészáros Blankát, Ötvös Andrást és Jordán Adélt, mert ők olyan mai-fiatal karaktereket mutatnak meg, melyek révén – színészi játékkal – aktualizálják a darabot. Időszerűsítő tényezők még az ízléses, 21. századi berendezési tárgyak és a jelmezek, valamint különösen igényesen és szellemesen a "színház a színházban" rész hatásos, "kortársszínházi" előadásrészlete. Ascher nem foglal állást sem személyek, sem generációk, sem intézmények (például a család), sem egyéni víziók, művészi hitvallások mellett vagy ellen. Egyszerűen bemutatja, hogy milyenek vagyunk, és hová jutunk. A művészet-megújító lázadó ugyanúgy kudarcra ítéltetik, mint a bevált eszközökkel operáló "piacorientált" művészitermék-gyártó, egyszerűen azért, mert a középszerű emberekkel nem történhet egyéb, mint hogy lejár az idejük (persze ha Trigorin úgy tudna írni, mint Turgenyev... ).
Az előadás sikerét és a munka társulatformáló erejét tekintve, számomra nem volt kérdés, hogy valamilyen formában folytatni kell a játékot Csehovval. Adódott az ötlet, hogy ne egy újabb Csehov előadással, hanem a Sirály továbbgondolásával tegyük ezt. Úgy hiszem, tart már ott a színház, hogy ilyen típusú előadással, illetve ősbemutatóval próbálkozzon. Ennek persze mindig van egy kis kockázata, ugyanakkor hatalmas lehetőséget is látok benne, hiszen egy olyan előadás születik, amit kifejezetett a mi számunkra írt és rendez Kiss Csaba, egy olyan előadás, amit még soha sehol nem játszottak, ez pedig mind a társulat, mind a nézők számára nagy élményt jelenthet. Ahogyan a Nappalok és éjszakák bizonyos mértékben továbbgondolása, folytatása a Sirálynak, ugyanígy folytatás néhányunk színészi életében is. Györgyi Anna már játszotta Arkagyinát néhány évvel ezelőtt Miskolcon, ahogy most, akkor is Kiss Csaba rendezésében. Nagyon örülök annak, hogy elvállalta a felkérést és ebben az új történetben találkozik ismét Arkagyina szerepével.
Nyina megszökik hazulról és összeáll Trigorinnal, akinek gyermeket is szül (de a gyermek meghal). Trigorin elhidegül Nyinától és elhagyja. Nyina színésznő lesz, de nem sikeres, nem tud hírnevet szerezni és vidékre kerül. Időnként levelet ír Trepljovnak "Sirály" aláírással. Trigorin a Nyinával való kaland után visszatér régi szerelméhez, Arkagyinához. Megoldás: 4. A 4. felvonásban ismét együtt vannak a szereplők, akik Szorin betegsége miatt jönnek a birtokra. Arkagyina ápolja a bátyját. Nyina is visszatér egy kicsit gyermekkori boldogságának színhelyére: a tóhoz, amely mindig úgy vonzotta, akár a sirályt. Elzokogja Trepljovnak, hogy boldogtalan, de még mindig vannak művészi ambíciói, ezért újra el fog menni. Azt is bevallja, hogy még mindig szereti Trigorint, annak ellenére, hogy a férfi elhagyta. Ezzel a vallomással elbúcsúzik múltjától, emlékeitől, és eldönti Trepljov sorsát is. Trepljov széttépi kéziratait és főbe lövi magát (ez a színfalak mögött történik). Halála nem emeli a művet tragédiává, mert a befejezésben van valami végtelenül groteszk és ironikus.
Maria házas, de nem figyelt, hogy a férje és gyermeke, sok időt tölt a házban a Konstantin. Nina Moszkva ment Trigorin, akkor is volt egy gyerek, de meghalt nem sokkal utána. Férj otthagyta, és visszatért Arkagyinának. Karrier színésznő Nina nem sikerült, mivel a játék nem volt durva és ízléstelen. Szülőknek, hogy nem akarja tudni, és nem engedte a küszöbön a ház. A birtok ismét látogatóba és TRIGORIN Arkadin. Ezek, valamint a vendégek játszani bingó. És Constantine irodájában. Hirtelen támad, Nina. Most már fáradt és csalódott nő, aki elvesztette hitét a vallomásában. De Constantine még mindig szereti őt, és azt akarja, hogy menjen vele, hogy egy vidéki színház, ahol ő fog játszani. Nina rá, mintha nem hallotta volna: a másik szobában a hang Trigorin, és szerette őt, még több, mint korábban. Minden bingózás hangot hallani, mint egy lövés. A vendégek a birtok az orvos azt javasolta, hogy elszakadt az egyik palack. Kimegy a szobából, és amikor visszatér, megkéri Trigorin valahol Arkagyinának vezet, mint Konstantin Gavrilovich lőtte magát...
Szerkezet: a hagyományos drámaszerkezet Csehovnál átalakul, felbomlik. Két drámaműfaj jellemzői is megtalálhatóak: középpontos dráma. – A Sirály viszonyváltása egy olyan eszmei középpont köré épül, amely minden szereplőre rákényszeríti a hozzá való viszonyulást. Ez a középpont az önmegvalósítás kérdése. A cselekmény az ehhez a középponthoz való különböző viszonyulások bemutatása mentén halad előre. kétszintes dráma. – A Sirály a kétszintes dráma elemeit is tartalmazza a lehetőségek és a vágyak a látszat és a valóság, a jó élet és a rossz élet kettőssége miatt. Tehát a drámaműfajok keveredését láthatjuk, ami a modernség egyik jellemzője: Alaphelyzet: Szorin vidéki birtokára érkezik egy rövid nyári pihenésre Arkagyina, Szorin húga, és hozza magával szeretőjét, Trigorint. A birtokon él Arkagyina 23 éves fia, Trepljov is, valamint a jószágigazgató a feleségével és a lányával.
A Sirály (1896) című darabnak sincs cselekménye. Tárgya az emberi lét szomorúsága, a remények és az életcélok széthullása. Csehov műveiben mindenki boldogtalan és magányos. A szereplők valamennyien zátonyra futott életű emberek. Hiába keresik egymást, a lelkek között nincs közös érintkezési pont, s így kölcsönösen szerencsétlenné teszik életüket. A beszélgetések színtere Szorin vidéki birtoka. Ide érkezik rövid nyári pihenésre húga, a híres színésznő, Arkagyina szeretőjével, a sikeres regényíróval, Trigorinnal együtt. A birtokon él még Arkagyina 23 éves fia, Trepljov is a jószágigazgató feleségével és leányával. Gyakori vendég közöttük Dorn, az orvos is. Az emberek közötti igazi kapcsolat lehetetlenségének leginkább szembeötlő tünete, hogy mindenki másba szerelmes. Medvegyenko, a havi 23 rubeles szegény tanító Másába szerelmes, de a jószágigazgató lánya Trepljovért rajong –hiába. Ezért gyászolja önmagát, ezért jár fekete ruhában. Trepljov menyasszonyának számított már Nyina, a szomszéd földbirtokos félárva leánya.
Anyegin viszonylag korrekt, a kornak megfelelő nevelést kap, de azért nem erőlteti meg magát. Nevelője nem bánik vele szigorúan, így aztán Anyegin nem is jeleskedik különösebben a tanulásban. Hamarosan azonban nevelőjét elcsapják a háztól, bár azt nem tudjuk meg, hogy miért. Anyegin ezzel "szabaddá vált", azt csinál, amit akar. És mit csinál egy fiatal, szinte még gyerek orosz nemes, ha bármit megtehet? Társaságba, bálokba jár és a legutóbbi divat szerint öltözik. A szentpétervári felső körökben hamar megkedvelik Anyegint, műveltnek, okosnak tartják, akivel bármiről el lehet beszélgetni. Fontos megjegyezni, hogy Anyegin egyáltalán nem kiemelkedően művelt. Mindenhez éppen csak annyira ért, mindenből éppen csak annyit tud, hogy hozzá tudjon szólni bármilyen témához, és a szintén hasonlóan félművelt orosz arisztokráciának ez éppen elég ahhoz, hogy Anyegint okosnak (és jó partinak) tartsák: Jól beszél franciául, ami mondjuk nem csoda, hiszen a korszakban Oroszországban az arisztokraták nyelve a francia volt.